A történet 2009 január tizenötödikén kezdődött New Yorkban. A LaGuardia repülőtérről felszálló US Airways 1549 járat néhány perc után ludakkal ütközött és mindkét hajtómű gyakorlatilag elveszítette a tolóerejét. A kapitány Chesley Sullenberger és első tisztje Jeffrey Skiles gyorsan felmérte a lehetőségeket. A közeli repülőterek már nem voltak elérhetők biztonságosan ezért a kapitány a Hudson folyót választotta leszállópályának. A gép simán ért vizet és a személyzet megkezdte a szervezett kiürítést. Minden utas és a teljes személyzet életben maradt.

A vízreszállás után perceken belül odaértek a kompok és a parti őrség hajói. A legénység irányításával először a szárnyakon állókat vették fel majd a csúszdákon lévőket. A városi tűzoltók és a rendőrség egységei a rakpartokon várták a túlélőket. A gyors reagálás és a fegyelmezett evakuálás együtt mentette meg az életeket ezen a fagyos téli délutánon.
A földi irányítással folytatott kapcsolattartás sokat elárul arról milyen higgadt maradt a kapitány. Az irányítók felajánlották a visszatérést LaGuardia pályáira és Teterboro repterét is, de a helyzet és a magasság miatt a kapitány egy rövid mondattal jelezte a szándékát. Mi a Hudsonon leszünk. A kommunikáció később nyilvánosságra került és ma is tananyag arról hogyan kell krízisben dönteni.

A hivatalos vizsgálat megerősítette hogy a madarakkal történt ütközés okozta a hajtóművek tolóerejének csaknem teljes elvesztését. A jelentés részletesen elemzi a személyzet lépéseit a kabinban lezajló folyamatokat és a mentés szervezettségét. A következtetés világos. A szakmai felkészültség és a helyes prioritások mentették meg a fedélzeten lévők életét.
A történetnek van folytatása is. A gép törzsét és a fődarabokat később Charlotte városába szállították, ma pedig a Sullenberger Aviation Museum állandó kiállításán látható. A repülőgép úgy áll ott ahogyan a folyóból kiemelték. A horpadások és karcok emlékeztetnek arra hogy minden részlet számít. A múzeum 2024 júniusában nyitotta meg megújult kiállítását és azóta is nagy érdeklődés övezi.

Ez a történet nem a szerencséről szól. A felkészültségről szól a csapatmunkáról és arról hogy a legnehezebb körülmények között is lehet nyugodtan jó döntéseket hozni. A vízreszállás pillanata képpé merevedett a világban de a lényeg az ami előtte és utána történt. A felelősségvállalás és az összefogás.